Ausgewählte Gedichte. Budapest: Corvina, 1979. Deutsche Nachdichtungen von Markus BielerPirul a naptól már az őszi bogyóSzőke, pogány lány a szeretőm, engem hisz egyedül és ha papot lát rettenve suttog: csak fû van és fa; nap, hold, csillagok s állatok vannak a tarka mezőkön. És elszalad. Por boldogan porszik a lábnyomán. Pedig fönn a kertek felé feszület is látja a csókját és örömmel hull elé a búzavirág, mert mindig hiába megcsudálja őt egy szerelmetes, szakállas férfiszentség. Tizennyolc éves és ha nélkülem van, hallgatva jár, mint erdős partok közt délidőn jár a nyári víz s csillogó gondot ringat magában arról, hogy sohasem telünk el a csókkal és szomorú. Pirul a naptól már az őszi bogyó. 1930. Szeptember. 1.Schon rötet die Sonne die Beeren des HerbstesMein Schatz ist ein blondes heidnisches Mädchen, glaubt nur an mich, und wenn ein Priester auftaucht, haucht sie erschrocken: nur Gras ist und Baum; Sonne, Mond und Sterne sind, Tiere auf bunten Wiesen. Und weg ist sie. Staub stiebt glückselig auf ihrer Fluchtspur. Droben freilich, wo’s zu den Gärten geht, sieht auch ein Kruzifix ihren Kuß, und vor ihr knicksen freudig die Kornblumen, da hilft ja nichts, verliebt bewundert sie in einem fort der Mann mit heiligem Vollbart. Achtzehn ist sie, und wenn sie ohne mich ist, geht sie schweigend, wie im Waldbach Sommers Wasser geht zur Mittagszeit, und wiegt eine sprühende Sorge im Herzen, nämlich, warum das Küssen uns doch nie sättigt. Das macht sie traurig. Schon rötet die Sonne die Beeren des Herbstes. 1. September 1930Szél se fúj itt márTolnai Gábornak Minden alszik itt, két virág is szotyogva egymásra hajlik, esőről álmodik lassan s rotyogva nő fizessetek nékem két erős cipőt és elmegyek napnak őndiába sütni, hol fehér uccákon reggel a lázadás szalad, szép rőt haján a fiatal tömegekkel! vagy elmegyek fényleni hónak az erdélyi tetőkre, hol balladák hímzett szoknyáit fújja feketén éjjel a szél, mert szél se fúj itt már! hasrafeküdt utakon itt a napfény és nagyokat mélázva vakarja farát. 1931. November 20.Nicht einmal Wind bläßt hierFür Gábor TolnaiAlles schäft hier, auch zwei Blumen, schnaufend, lehnen sich aneinander, träumen von Regen, erschauern und dehnen sich; bezahlt mir nur zwei starke Schuhe, und ich gehe nach Indien als Sonne scheinen, wo auf weißen Straßen morgens der Aufruhr umläuft mit den jungen Massen in seinem schönen Rothaar! oder ich glänze als Schnee auf Siebenbürgens Firsten, wo in die bestickten Röcke der Balladen schwarz der Nachtwind bläst, denn nicht einmal mehr Wind bläst hier! bäuchlings liegt hier der Sonnenschein auf den Strßen und kratzt sich, von großen Dingen träumend, am Hintern. 20. November 1931Egyszer csakEgyszer csak egy éjszaka mozdul a fal,beleharsog a szívbe a csönd s a jaj kirepül.Megsajdul a borda, mögötte a bajra szokottdobogás is elül.Némán emelődik a test, csak a fal kiabál.S tudja a szív, a kéz, meg a száj, hogy ez itt a halál,a halál.Mint fegyházban a villany ha kacsint,tudják bent a rabok s tudja az őr odakint,hogy az áram mind egy testbe fut össze,hallgat a körte, a cellán árnyék szalad át,s érzik ilyenkor az őrök, a foglyok, a férgek a perzseltemberi hús szagát.1942. Április 20.Eines nachts auf einmalEines nachts auf einmal bewegt sich die Wand,die Stille trompetet ins Herz und das Weh drin verfliegt.Schmerz schießt in die Rippen, das leidensgewohnte Pochen dahinter versiegt.Stumm hebt sich der Leib, nur die Wand widergellt von der Not.Dann weiß es das Herz und die Hand und der Mund: ja das ist der Tod, der Tod.So wissen, wenn das Elektrische flackt,die Zuchthausinsassen, der Wächter im Gang, jetzt packtaller Strom sich in einen Körper zusammen,die Glühbirne schweigt, ein Schatten die Zelle durchgeht,und dann ist’s, daß zu Wärtern, gefangenen, Würmer Geruch versengten Menschenfleischs weht.20. April 1942Szerelmes volt a kis hugom nagyon**hegedült búsan az esti szobában a tártkarú rézállványra hulltan fehér csuklója villogva hintált a húrok fölött és képek tapsoltak halkan a falon ha megpihent karcsú vonója. szerelmes volt áttetszőn lengett a teste szájoncsókolt és drága játékos ujjaival simogatta meg a hajamat. szomorú voltam, mert szomorú volt. hugom hegedőlt a kis szobában fehér csuklója villogva hintált és képek tapsoltak halkan ha megpihent karcsú vonója. Budapest, 1928. Augusztus 17.